A szeretet az egyetlen
"Az életben a lényeges dolgok ingyen kaphatók: a gondos anya, a nap és a barátság. Hely az asztalnál és egy szívélyes ölelés. A tavasz fénye. Egy gyerek nevetése. Egy madár éneke. A patak csobogása. A fák árnya. A tenger hullámai. A nap és az éj. A nyugalom és a csend. A hetedik nap. Az élet és a halál. Embernek lenni a földön." (Phil Bosmans)
Nagymama klub alakult nyugdíjasaink, nagymamáink köréből. Aki előtt ha ott áll az unokája, fia vagy lánya – egyformán gyermeke. Nagymama, aki az örök nő, az örök anya.
Ezer és ezer köszönet is kevés, hogy vagytok ti nekünk.
- Kedves Látogatónk! A képek nagyobb méretű megtekintéséhez klikkeljen a képre. -
Minden hét keddjén, délután 14:00 órakor találkoznak a Közösségi Házban. Ők egyben lányok, nők, anyák, s akár nagymamák.
Kötetlen beszélgetéseik, személyes élményeik megosztásán keresztül erőt merítenek egymásból, megújulnak önmagukból, kikapcsolódnak egymás társaságában. Emellett közös ötletek megvalósítása 
is felmerül.
Színesek, sokoldalúak, gondolataikat, véleményüket szívesen megosztják, de várnak, nem tolakodnak: megvárják, hogy megkérdezd, amire kíváncsi vagy, ami érdekel. Figyelnek és toleránsak, meghallgatják a másikat. Ezt teszik egymás között is. Észreveszik egymás bánatát, az örömöt egyaránt.
Helytállnak az ünnepeken, rendezvényeken. Odafigyelnek a névnapokra, ezzel is megtisztelve egymást.
Az elmúlt évi parkosítás keretében bokrokat, cserjéket, virágszigetet ültettek a Közösségi Ház körül. Emellett még sokat dolgoztak azon, hogy virágosabb, ápoltabb legyen falunk környezete.
A kávási helyszínnel megrendezésre kerülő Gyalog-Galopp versenyen, ők biztosították a finom helyben sütött lángost, mindenki örömére.
Most a tél végén - Molnárné Zsuzsa néni ötletére – díszsálat kötöttek, pedig a lelki megpróbáltatás számára volt a legnagyobb feladat, hiszen férjét február elején kísértük utolsó útjára – egy ember volt, még nem is olyan rég; egy ember, aki már csak élt – közülük, sajnos már sokan megbirkóztak ezzel a fájdalommal is, de varázslatos erővel teszik egésszé lelküket.
Ők ismerik a kimondatlan titkot, amit az alábbi vers szépen megmutat:
Goethe: Ezer alakba...
Ezer alakba rejtőzhetsz előttem,
Csupa-Kedvesség, látom, mind te vagy;
futhatsz, csodák varázsfátylába szőtten,
s Csupa-Jelen, látom, hogy merre vagy.
A karcsu ciprus ifju erejében,
Csupa-Szépség, felismerlek: te vagy;
a folyam zsongó hullámtengerében,
Csupa-Hízelgés, ott is csak te vagy.
Ha a szökellő vízsugár kibomlik,
Csupa-Játék, nekem az is te vagy;
a felhőben, amely épülve omlik,
te Csupa-Tánc, téged látlak: te vagy.
Rét szőnyegében ragyogó virágok:
te Csupa-Csillag, nekem mind te vagy:
hol ezerkaru repkényt kúszni látok,
ó Csupa-Ölelés, ott is te vagy.
Mikor hajnal gyúl rőten a hegyekre,
Csupa-Vidámság, köszöntlek: te vagy;
a tiszta ég szent legét belehellve,
Csupa-Szív-Üdve, italom te vagy.
Tudásomnak, ha gondolom, ha érzem,
Csupa-Bölcsesség, forrása te vagy;
és mikor Allah száz nevét idézem,
minden nevének visszhangja te vagy.
Az elkészült darabok annyira szépek lettek, hogy szinte mindannyian kedvet kaptak a készítéshez. A szorgalmuk, a kitartásuk minden nap újat mutat. A sálakat örömmel hordják szomszédok, barátok, lányok, menyek vagy unokák. Öröm számukra a mások arcán megjelenő mosoly.
Emellett készültek még otthon készült horgolt darabok, vagy csodaszép gobelinek is.
Fábián Jánosné, Mariska néni keze munkáját dícsérik az alábbi gondosan és szeretettel készített csodaszép gobelinek:
Kedves Látogatónk! A képek nagyobb méretű megtekintéséhez kérem klikkeljen a képre.
A találkozások sokszor apró pihenők - az élet nehézségei közepette -, de mindig megújulva, a legnehezebb terhekkel is megbirkózva, szeretnek, mosolyognak ránk: nők, akik igazi anyák, nagymamák.
A nő millió arca - Törékenyek és sziklaszilárdak. Tétovák és határozottak. Kezdők és bölcsek, őszinték és titokzatosak. Álmodnak nyitott szívvel, ébrednek kétségekkel. Szeretnek, remélnek, csalódnak, de mindig talpraállnak. (Galgóczi Dóra)
Mihail Lermontov: Imádság
Ha sorsom néha megtapos
s bú fogja szívem át,
elmondok egy csodálatos
igéjű mély imát.
Megnyugtató, áldott varázs
árad belőle rám,
s gyógyít a szent vigasztalás,
míg mondogatja szám.
S egyszerre nem fáj semmi sem,
gond és bú nem sebez,
sírok, hiszek s nehéz szivem
oly könnyű, könnyű lesz.
(Áprily lajos fordítása)
Johann Wolfgang Goethe:
Ami isteni bennünk
Legyen jó és nemes,
segíteni kész az ember!
Mert csak ezáltal
különbözik a többi
eleven lénytől,
melyet megismert.
Üdv a nem-ismert
lényeknek ott fenn,
kiket sejtünk!
Hasonlítván reájuk
emberi példa tanítson
a hitre, hogy élnek.
Mert a természet
bizony közömbös:
leragyog a nap
jóra, gonoszra,
s egyképpen árad
latorra, dicsőre
a csillag-, a holdfény.
Szél, ár, jégverés,
zivatar - mind megyen
a maga útján,
s erre, amarra is
elsietőben
sújtva lezúdul.
Lám, a szerencse is
kapkod a tömkelegben;
hol fürtös ártatlanság
akad kezébe,
hol meg egy bűnös
kopasz kobakja.
Örök vas-törvény
kemény szabálya
szerint kell élnünk,
létünk köreit
rendre bejárva.
Csupán az ember
győzi a Lehetetlent;
különbséget tesz,
ítél és kiválaszt,
s megálljt parancsol
a pillanatnak.
Néki szabad csak
büntetni a rosszat,
jutalmazni a jót,
gyógyítani, óvni,
minden tévelygőt, bolyongót
hasznosan összefogni.
S a halhatatlanoknak
mi akként hódolunk,
miként ha embereknek,
kik nagyban művelik, mit
legjobbikunk kicsinyben
tesz vagy tenni szeretne.
A jó ember legyen
nemes, segíteni kész!
Alkosson fáradatlanul
hasznosat és igazat;
legyen ő ama sejtett
lényeknek mintaképe itt.
(Garai Gábor fordítása)
Nézted-e már a meleg szobából a hóesést? Láttad-e már hogy kavarognak az apró hópihék a házak között? Vagy az utcai lámpák fényében hogy kavarognak, villognak a széltől.
Láttad-e már tavasszal, amikor a nap a szemedbe süt és a friss reggelben munkába siettél, hogy bukkannak elő a fényből a felnőttek és az iskolába tartó gyerekek?
Láttad-e nyújtózni a fákat az eső felé, hogy a leveleikről lemossák a port és a füstöt?
Elnézted-e hosszan kisbabád első, önkéntelen mosolyát, amikor még nem tartozott Hozzád, csak Te tartoztál hozzá. Aztán évek múlva az első összemosolygást, amikor már úgy néztetek egymásra, hogy mindenki látta, összetartoztok.
Láttad-e már anyád dühtől és haragtól eltorzult arcát hirtelen megváltozni, és nagyot nevetni, mint aki egy pillanat alatt átlátta a helyzet tragikumában a komikumot.
Láttad-e már a kövek között kibúvó virágokat, fűszálakat?
Voltál-e már a vízparton, amikor a fény hidat vert rajta és a hullámok csobogva ütköznek a partnak.
Fogtad-e meg valakinek a kezét, miközben féltél a visszautasítástól, aztán érezted, hogy a szeretet úgy árad feléd, mint csendes szél holdfényes estén.
Visszanéztél-e az életedre jót és rosszat egy csokorba kötve és megnyugodva beletörődtél, hogy ez csak és kizárólagosan a Te életed lehetett, jó és rossz csak Veled történhetett meg ebben a formában?
Megbocsátottál-e bárkinek, aki megbántott téged, és nem kért tőled bocsánatot?
Álltál-e már egy koporsó mellett, és érezted-e, hogy senki és semmi nem nyújthat vigaszt?
Találkoztál-e sok sok év elteltével egy ismerősöddel, akivel egyszerre tártátok ölelésre a karotokat?
Mentél-e már dúdolva az utcán úgy, hogy minden szembejövőre rámosolyogtál?
Örültél már egy új ruhának, élvezted, ahogy beburkolta a testedet és kényelmesen, puhán rádsimult, amikor a tükör elé álltál láttad, hogy milyen jól áll, mintha direkt Neked készítették volna?
Hallgattad már a harangszót este a csendben, vagy napközben a zajban utat törtek a kondulások?
Álltál e már egy betegágy mellett úgy, hogy azon tűnődtél mi fontosabb az igazság, vagy pedig az őszinteség.
Szembenéztél-e már azzal, hogy tudtad, hogy valakinek soha nem tudsz megbocsátani?
Jártál-e már egyedül az őszi avarban, a színek tobzódásában és nem vágytál senki társaságára?
Szégyenkezés nélkül sírtál-e már egy szép filmen, drámán, versen, zeneszámon, nem törődve az emberek véleményével?
Láttál-e már megszületni egy zebrapintyet, és ámultál a teremtés csodáján, amikor a néhány grammnyi életben ott lapult az ének, a szárnyalás a fiókák reménye?
Én mindezt láttam, és ettől van jókedvem, hogy láthattam.
Szeretet...Mi is a szeretet? Érzelem...? De valóban érzelem? Ennél több... A szeretet nem érzelem, hanem cselekvés. A szeretet mindig a másik emberért létezik. Nem azért szereti a másik embert, mert "viszontszeretetet "vár. Örül a viszontszeretetnek, de nem azért szeret, hogy őt szeressék. A valódi szeretet nem vár a másik szeretetére, már akkor is szeret, amikor a másik ember még nem szeret, és azután is szeret, amikor a másik már nem szeret. Szeretni annyit jelent:adok, nem pedig kapok. Adom önmagamat, adom örömöm, bánatom, érdeklődésem, együttérzésem, barátságom, hálám, értelmem...
A szeretet lényege a másik-centrikus gondolkodás és cselekvés. A szeretet törődő és felelősségteljes. Figyel a másik ember kimondott és kimondatlan igényeire. Szükséges hozzá a másik ember tisztelete. Akit szeretek, annak tisztába vagyok egyéniségével. Őt szeretem, nem egy illúziót, egy képet, és nem azt, akinek szerintem lennie kéne. Ehhez pedig ismernem kell őt.
Szent Ágoston mondta, nem lehet valakit szeretni, akit nem ismerek,és nem lehet megismerni valakit, akit nem szeretek. A szeretet lényege, hogy nem függ semmitől. A szeretet elfogadás. A szeretet elfogadja a másikat, ahogy a másik van. Nem akarja megváltoztatni. Megváltoztatni csak önmagunkat lehet. Lehetetlen mások szeretete önmagunk szeretete nélkül. Szeretni azt jelenti, fény és melegség vagyunk a másik számára. Minél inkább szeretünk és odaajándékozzuk magunkat, annál értékesebb lesz életünk.
(Hermann Hesse)
Áldott húsvéti ünnepeket!
oldal eleje>>>
