Éghajlat
Egy táj éghajlatát elsősorban a levegőhőmérsékleti- és csapadékviszonyai határozzák meg.
A levegő hőmérséklete
Az év leghidegebb hónapja a január, de nem sokkal enyhébb a február sem. Ezekben a hónapokban a levegő hőmérséklete a keleties irányokból, azaz az ázsiai kontinens felől áramló légtömegek hőmérsékletének függvénye. De a januári középhőmérséklet térségünkben átlagosan csak -1 oC és -1,7 oC között ingadozik, ami által térségünk télen az országnak csaknem legenyhébb tája, ahol ritkán fordul elő tartósan -3 oC alatti átlagok.
A Göcsej vidékén ugyanis az Adriai tenger irányából be-betörő légtömegek mérséklő hatása is érezteti hatását.
A legmelegebb hónap a július. A nyári hőmérséklet nemcsak az északkeleti irányból érkező szárazföldi légtömegek függvénye, hanem jelentős a szerepe az Afrika térségéből érkező légtesteknek is. Ennél gyakoribb itt azonban, hogy a nyugatról kelet felé vonuló óceáni eredetű ciklonok hűvös levegője uralkodik. A sokévi középhőmérséklet adatok ezért azt igazolják, hogy térségünk nyáron a kissé hűvös tájak közé tartozik. A nyári félév (IVIX.) középhőmérséklete az országos 17,8 oC- hoz képest csak 16,7 oC. Ha a vegetációs periódus egészét vizsgáljuk, annak átlaghőmérséklete ennél csak kissé alacsonyabb, 15,5 oC.
A térség hőmérsékleti viszonyai, a hőmérséklet évi járása, az országoshoz képest kiegyenlítettebb, a tengeri eredetű légtömegeknek nagyobb hatása miatt.
A legnagyobb ingadozás februárban van, 16,1 oC, tehát e hónap hőmérsékleti viszonyai a legkevésbé kiszámíthatók. Országos összevetésben azonban a terület időjárása kevésbé szélsőséges.
A 0 oC-ot meghaladó napi középhőmérséklet az év 85-89 %-ában valószínű, ez igen kedvező.
A fagyos napok száma elsősorban a közlekedés számára fontos. A fagyos napok számottevő előfordulása november - március időszakban várható. Leggyakoribb a fagy januárban. Ekkor 76-83 %-os gyakorisággal fordul elő. Az első fagyos nap a sokéves átlag szerint október 15-17-én várható, míg az utolsó 25-26-án. Így a tenyészidő hossza 174-175 napos.
A nyári félév hőmérsékleti határértékeinek gyakorisága elsősorban a mezőgazdálkodás és az idegenforgalom számára érdekesek.
A nyári napok száma 64-65 között ingadozik, ám a hőségnapok száma nem éri el a 14-et. E tekintetben a Göcsej az ország, de a megye más részéhez képest is hűvösebb területe.
A napsütéses órák száma évi 1850 - 1900 óra. Ebből a tenyészidőre 1300-1350 óra jut.
Végeredményben tehát a hőmérsékleti viszonyokat bemutató adatok is igazolják a Göcsej vidékének kiegyensúlyozott, szélsőségektől mentes, ám az országos és megyei átlaghoz képest viszonylag enyhe telű, hűvösebb nyarú klímáját.
Csapadékviszonyok
A legkevesebb csapadék télen, februárban hullik. A csapadékösszegek jelentős mértékű emelkedése áprilisban indul meg. Az évi maximum eléggé szóródik a május - augusztus időszakban. A legcsapadékosabb hónap azonban általában a június és a július.
Göcsejben az ősz csapadékosabb, mint a tavasz. Kialakul az ún. őszi másodmaximum, az ún. mediterrán ciklontevékenység hatása. Ez az oka annak, hogy nemcsak ősszel, de egész évben a Göcsej vidéke az egyik legcsapadékosabb terület.
A tenyészidőre eső csapadék mennyisége körülbelül 450 mm. (Érdemes megfigyelni, hogy a térség nyugati régiója csaknem 50 mm-el több csapadékot kap évente, mint a délkeleti oldal.)
A csapadékos (a minimum 0,1 mm) napok száma 26-28 % között ingadozik, mintegy 95 napot tesz ki. A legkisebb a csapadékos napok valószínűsége januárban és februárban, májusban viszont a legtöbb. A csapadékos napok számában, illetve valószínűségében ősszel is kirajzolódik egy gyakoriság-maximum.
Az évszázados megfigyelés szerint a 10 mm feletti csapadékú napok száma 25, főleg a nyár eleji időszakban, télen pedig sokkal ritkábban.
Az éghajlat sajátos jellemzője a hó, mint az esőcsapadék egyik formája. A térségben 11-12 %-os valószínűsége van a havas napoknak. A hótakarós napok átlagos száma 81. A legvastagabb takaró februárban alakul ki (8 cm), de a januári sem sokkal kisebb (6 cm), és ez országos viszonylatban kiugróan magas.
A szél is figyelemre méltó klímajellemző. A térségben az északias és délies irányok jellemzők, melyeket a domborzati és hidrológiai viszonyok kissé átalakítják.
A völgyek klímája köd-hajlamos. Gyakori az átmeneti évszakban az ún. talaj menti, a völgytalpak felszíne felett 5-10 m vastagságban kialakuló köd. Létrejöttében a helyi domborzatnak, a talajminőségnek és a csapadéknak van vezető szerepe. A koraestétől a harmatpont alá hűl a levegőben a köd, mely reggel csak nehezen oszlik fel, mert az észak-déli futású mély és szűk völgyekbe csak 2-3 óra késéssel süt be a nap.
Vízrajzi viszonyok
Felszíni vizek
A Göcsej felszíni vizei egyrészt a Zalába, illetve a Balatonba, másrészt a Kerkán keresztül Murába jutnak. Végül az összes felszíni víz a Dunába érkezik, hiszen a Balaton és a Mura-Dráva a Duna mellékvizei illetve mellékfolyói.
A fő folyók vízgyűjtőinek tetemes része azonban a térségen, sőt a megyén kívül terülnek el, a kisebb vízfolyások (mint pl. a Kerka, a Felső- és az Alsó- Válicka, a Cserta) vizüket vagy teljes egészében, vagy főleg a megye területén, illetve a Göcsejben gyűjtik össze.
Az itteni felszíni víz-, illetve völgyhálózat hazánkban a legsűrűbbek közé tartozik. Az elmúlt 2,4-2,5 millió év óta folyamatos völgyképződés ugyanis laza kőzeten ment végbe, ahol ennek következtében igen sűrűn szabdalódott fel a felszín.
Szoros összefüggés van a völgyhálózat sűrűsége és a felszín pleisztocénbeli emelkedése, azaz mai tengerszint feletti magassága között. A viszonylag magasra emelkedett Göcsej völgyhálózata ezért sűrű.
A csapadékból származó felszíni lefolyás a csapadékösszegekkel és a domborzattal összefüggésben, országos viszonylatban is a legkedvezőbbek, illetve a legnagyobbak közé tartozik. Göcsejben a megye keleti pereméhez képest is kétszeres mennyiség folyik le a felszínen. A kitűnő lefolyási viszonyokat elsősorban a domborzat általánosan meredek lejtősödése okozza. A patakok és folyók medrében keletkező vízmennyiségek azonban hónapról hónapra változnak.
A keletkező árhullámok magassága az olvadás gyorsaságának és a hó vastagságának függvénye. Minél gyorsabb az olvadás és minél több (vastagabb) a hó, a keletkező árhullám annál nagyobb. Az így levonuló víztömegek árhulláma lassan keletkezik és hosszan elnyúlik. A tavaszi és a nyári árhullámok között jelentős a különbség. A térség vízfolyásainak nyári vízjárásán a június-júliusi csapadékmaximum alig érződik, a csapadékból összegyülekező víztömegek ugyan jelentősek, de gyorsan levonulnak.
Az árterületek nagysága 37 km2, melyből 2 km2 belterületre jut. 9 km2 szántó, 24 km2 rét és legelő, valamint 2 km2 erdő van veszélyeztetve.
A dombvidéki, így a göcseji területről, a Zala-folyó vízgyűjtőjében az évi átlagos csapadékösszeg 82 %-a, míg a magashegységi vízgyűjtőben, a Mura vidékén az évi átlagos csapadéknak csak 62 %-a párolog el.
Az áradások következtében, vagy tartós csapadék esetén a völgyi területeken jelentős a belvízveszély. Ahol azonban a patakok körüli réteket gondozzák, illetve a szántóföldeket alagcsövezik, a kár lényegesen kisebb.
Felszín alatti vizek
A talajvíz. a felszín alatti első vízzáró réteg (agyag, iszap) felett található, amelynek átlagos keménysége közepes szintű 15-20 nko. A talajvíz alatt már az ún. mélységi vizek találhatók, melyek alatt több zónában (emeletben) helyezkednek el, két vízzáró réteg (agyag, iszap) között, mint rétegvizek. Ennek a víztípusnak sajátossága, hogy hőmérséklete a mélységgel növekszik. Az egyes vízemeletek különböző mennyiségű vizet adnak. A rétegek vízadó képessége is 20-150 l/p/m között szeszélyesen ingadozik. A térségben gyakori a 400 m-ig fekvő vizek pozitív nyomásállapota. Ez azt jelzi, hogy a vizek, a tőle magasabban fekvő térségek, az Alpok keleti előterének hidrosztatikai nyomása alatt vannak.
A termálvíz, amelynek hőmérséklete az esetek túlnyomó többségében 60 oC feletti, legfőképpen a felsőpannon rétegekben található. Az olajipari kutatások miatt a térségben az országos átlagnál sokkal több ismert, termálkút van. Kémiai összetételükben legfőképpen a Na és Cl uralkodik. Jelenlegi tudásunk szerint valószínűleg pannon korban létező tenger maradványa. Jelenleg mintegy 0-40 lezárt kút van, amelyek egy részét érdemes lenne idegenforgalmi, vagy egyéb (fűtési) célokra hasznosítani.
Talajtani adottságok
Göcsej természetes (tehát trágyával nem feljavított) talajainak termőképessége országos viszonylatban, de a zalai dombsági területek között is a legrosszabb minőségűek között vannak. Ennek alapvetően geológiai, domborzati és klimatikus okai vannak. A talajok mészben szegények, kémiailag savanyúak, amely szoros kapcsolatban van csapadék sokévi összegével, valamint rossz a talajok vízgazdálkodása is. A vizet nehezen veszik be (azaz a vízáteresztő képességük rossz), de a bevett vizet megkötik, tehát nem száradékonyak.
Tovább rontja a talajok minőségét a dombsági jellegű domborzat. A lejtős felszínen jelentős a talajok pusztulása. Ennek következtében a termőrétegben keletkezett, igen hasznos humusz lepusztul, és a nyers anyagkőzet kerül a felszínre, amely általában szintén savanyú.
Az elmúlt évezredek alatt a talajképző kőzet az éghajlat és az adott térség vízviszonyai közös hatására különböző talajtípusok (genetikai talajtípusok) alakultak ki.
Főbb talajfajták
A legelterjedtebb a barna erdőtalaj, amely dombsági felszíneken jellemző. Ez a nedves kontinentális klímazónák egyik uralkodó talaja. Ezért is nevezik ezt zonális talajnak. A talaj a mérsékeltövi lombos erdők alatt keletkezik, és a bőséges csapadék hatására gyengén savanyú, agyagosodó.
A terület DNy-i területén, ahol az évi csapadékösszegek a 800 mm-t megközelítik, sőt túlhaladják, agyagbemosódásos barna erdőtalaj uralkodnak. Ezek a talajok erősebben kilúgozódtak, ezért agyagosabbak, sőt levegőtlenek. A termőréteg alatt ezért egy erősen agyagos réteg alakul ki.
A további talajtípusok már nem az éghajlat függvényében alakultak ki. Képződésük a helyi hidrológiai adottságok függvénye.
A völgyek talpán a réti és láptalajok különböző változatai fejlődtek ki az elmúlt évezredek során. Ahol a felszíni víz szerepe kisebb jelentőségű, ott a réti talajok uralkodnak. Ahol viszont a gyakori vízborításhoz a magas talajvíz is párosul, ott a lápos talajok uralkodnak. Ezeknek a talajoknak termőrétege általában a magasabb a humusztartalom miatt, mint az erdőtalajoké. E két típusnál azonban megjelenik a humusz sajátos változata az ún. nyershumusz, amely nem más, mint a még kevéssé elbomlott növényi részekből álló anyag. Leginkább a rendkívül gazdag vízi növényzetű láptalajokon jellemző.
Növényvilág
A Göcsej teljes egészében a Pannóniai Flóratartományba tartozik, csakúgy, mint hazánk túlnyomó része. Azonban kisebb, nyugati területei a Keleti-Alpok flóratartományával is érintkezik.
Göcsej térség jelentősen nagyobb területe az önálló Göcsej flórajáráshoz tartozik. A terület jellegzetes elemei a bükkösök és gyertyános-tölgyesek, melyekben megtalálhatóa zalai bükköny és a pirítógyökér, a védett erdei ciklámen és a szártalan kankalin.
A bükkösök és gyertyános-tölgyesek mellett nagy területet foglalnak el az erdeifenyvesek is, valamint kis mértékben a szelídgesztenye is.
A Göcsej területének 40 %-át vegyeskorú, zömmel lombos-, de helyenként fenyőerdő borítja. Az aljnövényzet gyakori fajtái a védett ciklámen és a kankalin.
A völgyekben a vízparti réteket és a kaszálókat fűzbokrok és égerligetek tarkítják. A vízparti rétek védett növénye a kockás kotuliliom.
Állatvilág
Göcsej állatvilága változatos, ami a különböző állatföldrajzi hatások keveredésének, a tagolt felszín és a változatos mikroklíma élőhelyek sokféleségének kialakulásának köszönhető. Az állatvilág faji összetételében meghatározó a pannóniai fauna, de erősen érezhető a nyugat-balkáni (illír), és az atlanti-mediterrán hatás is. Göcsej földrajzi helyzetéből adódóan az alpi fauna elemek jelenléte állandósul, főleg az észak-nyugati részen és nem csak klímazonálisan, a reliktum állatpopulációkban vannak jelen.
A térség állatvilágában a fentebb említett állatföldrajzi irányok, hatások bár felismerhetők, de nem olyan markáns a megjelenésük, mint a növényzet esetében. E jelenség hátterében az áll, hogy az eredeti, természetes térszerkezet változásaira az állatfajok lényegesen érzékenyebben reagálnak, mint a növények.
Egyrészt az erdősültség, másrészt a már említett földrajzi helyzet következtén a göcseji erdők állatvilága kiemelkedően gazdag.
A patakok újra megjelenő ritkasága a réti csík. Már február végén, márciusban megjelenek a pettyesgőték, és a tarajosgőték a patakok mentén a tavaszi kiöntésekben. Göcsej gőteállománya kiemelkedő.
A vizes területek kétéltűekben gazdagok: kecskebéka, vöröshasú unka, zöldvarangy, barnavarangy, leveli béka. A térség erdői az erdei békának kiváló élőhelye.
A hüllőket a vízisikló, erdei sikló, fürge gyík, fali gyík képviseli.
Madarak közül elsősorban a teljesen, illetve részben erdőkhöz kötődő fajok állománya erősebb. A térség jellemző csoportja a harkályfélék, melyek közül majdnem minden magyar faj képviselteti magát. A baglyok előfordulása is gyakori az erdőkben. Két igen ritka madár a holló és lappantyú is jelen van Göcsejben.
Göcsej denervérállománya is gazdag, mind az erdei, mind az épületlakók tekintetében, de a vizes területekhez kötődő fajok is jelen vannak.
Az utóbbi évtizedekben jelentősen megnövekedett a rókák és néhány menyétféle ragadozóállománya (nyest, nyuszt). Örvendetesen szaporodik a vadmacska, de ugyanakkor rendszeresen összekereszteződik a házi macskával, populációinak génkészlete így veszélyben forog. Az expanzióban levő, déli elterjedésű ragadozó, az aranysakál megjelenése várható.
A fokozottan védett vidra elsősorban a nászidőszaka alatt (október-április) gyakran kóborol a patakok mentén, de egész évben csak kis létszámban jellemző, megfelelő élettér és táplálékbázis híján.
