Nevezhetnénk a Dél-Dunántúl legmagyarabb folyójának, hiszen magyar területen Szalafő mellett ered, és a későbbiekben sem lépi át az országhatárt: Fenékpuszta közelében torkollik a Balaton délnyugati medencéjébe.

Útja során a kis patakból a mellékvizek takaros kis folyót dagasztanak a majd 140 kilométer alatt. Zalaegerszegen és a Kis-Balatonon is átfolyik még színesebbé téve ezzel arculatát. A csendesen szaladó folyóból kiadós esők után azonban félelmetesen áradó víz válik.

Zalaegerszeget elhagyva lassankén medre kiszélesedik egy kis folyócska tárul elénk. A kép szinte megegyezik a felsőbb szakaszéval, csak itt már minden nagyobb: a visszaforgók, a gyökeres, szakadt, vagy alámosott partok, vagy akár az öblök is. A folyó dél felé fordulva a kis szintesés miatt csatorna jellege mutat, majd ismét keletnek kanyarodva tovább lassul. Itt már a Kis-Balaton hatása érződik, melyen átkanyarogva ismét folyó képét mutatja a Zala. Lassan áramló széles, mély vize egy duzzasztó műnek köszönhetően oxigénben dúsul, így jut a Balatonba.

A Zalában rengeteg hal, és rengeteg halfaj található. Természetesen élenjár a domolykó, hiszen a folyó egész hosszában szinte ugyanolyan eredménnyel fogható. Ragadozók elsősorban csukák és sügerek akadhatnak horogra, valamint az alsó szakaszon angolna,harcsa, és süllő is.

A fenékpuszati hídnál a már kiszélesedett, meglassult Zala. A Kis-Balatont a Balatonnal összekötő szakasz már teljeséggel a két állóvíz halfaunáját tükrözi. A folyó gödreiben elsősorban harcsák telepszenek meg, de tavasszal majdnem minden halfaj felúszik ide.

A felső szakasz halai azonban a pisztrángok. Zalaegerszeg alatt jelentkeznek a keszegek, a csalihalnak való razbórák és a nem kívánt durbincsok is. De termetesebb halakat is foghatunk lejjebb, ahol már kárászok, dévérek, pontyok, bodorkák is lapulnak.

A kis vizeken megszokott szerelésben gondolkodjunk. A könnyű pergetés és a finom úszózás élvezetes és eredményes is egyben. A domikat és pisztrángokat kis körforgó villantóval keressük kövek, alámosott partoldalak, visszforgók környékén.

A tél fő hala a domolykó, de csukát és sügért is horogra csalhatunk az említett módszerekkel. Domira még a csirkemáj is igen hatásos, erre inkább a nagyobbja jön. Az egyre terjedő legyezéshez is remek pálya a Zala patakszerűbb szakasza. Ajánlott terepek: Bagod és Salonvár környéke. Aki azonban a hagyományos módszerekben gondolkodik, Zalaszentgrót, illetve Zalacsány alaktti pályákat célozza meg. Süllők és csukák fordulnak elő elsősorban, de gyakran felúsznak más ragadozók is, főként a Kis-Balatonból: a harcsák és a balinok, elvétve az angolnák. Angolnára a vastag giliszta és a döglött kishal a legjobb csali, míg a bajszosokra a hagyományos harcsázó csalikkal – a lótetű, a pióca, valamint a kárász – a fenékpusztai vasúti híd alatti meder gödreiben próbálkozzunk fenekezve.

Kellemes Kikapcsolódást Kívánunk !